A magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és Európában legismertebb rockzenekara. Ráadásul minden egykori riválisukat messze túlélték. 1962-ben alakultak, elsőként jutottak ki Angliába, a beatzenekar közül elsőként jelent meg nagylemezük (Trombitás Frédi). Presser Gábor szerzeményeinek köszönhetően a hatvanas-hetvenes évek fordulója az Omega diadalútját hozta (Nem tilthatom meg, Trombitás Frédi, Ha én szél lehetnék, Naplemente, Régi csibészek, 10000 lépés, Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa). Presser és Laux 1971-es kiválása után átmenetileg megtorpantak, majd a hetvenes években elindultak a „csillagok útján”, a Pink Floyd nyomdokain haladva szimfonikus rockot, űr-rockot játszva megőrizték népszerűségüket, sőt, német nyelvterületen ünnepeltebbek voltak, mint idehaza. 1992-ben Jancsó Miklós vette filmre húszéves jubileumi koncertsorozatukat. A következő években azonban nem tudtak igazán előrelépni, s 1987 és 1994 között gyakorlatilag teljesen leálltak. „Kellünk, tehát vagyunk” - ebben a szellemben kezdték a kilencvenes évek derekán újra, azóta látványos stadionkoncertek (1994, 1999, 2001, 2004), országos turné (2004) és határon túli reprezentatív szereplések fűződnek a nevükhöz.