A kilencvenes évektől Európa-szerte hallatlanul divatba jöttek a Balkán cigányzenéjét játszó rezesbandák, és hogy még véletlenül se menjenek ki belőle, megteremtődött a Balkanbeats mozgalom. A hátterében olyan DJ-k állnak, akik egyfelől elektronikus alapokra helyezték a Balkán zenéjét, másrészt az „élő” hangzást sem spórolták ki a buliból – Németországban Shantel, Ausztriában Dunkelbunt, Macedóniában Kiril, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ebbe a körbe tartozik a szlovéniai Magnifico is, ugyan ő a maga tekervényesebb útját járja … Magnificónak Robert Pesut volt a becsületes neve, még mielőtt rock- és filmsztár kerekedett belőle. Afféle Ljubljana playboya, aki feszes fehér öltönyében és kavbojkalapjában pont úgy fest, mintha a Dallas sorozatból szakadt volna ki. Ám miközben rá testált szerepeiben elvitt minden pókercsatát és nőt, a lemezein vitriollal kenegette a turbó nacionalizmus, a rasszizmus, a homofóbia, a maffia és egyáltalán, a Balkán minden avítt tabujának a bástyáit. Legújabb albuma, a Magnification úgy telepszik a Balkanbeats szemérmetlenül populáris célkeresztjébe, és ugyanakkor úgy teszi azt idézőjelbe, hogy egyáltalán nem tűnik ízléstelennek ez a „kint is vagyok, bent is vagyok” játék. Ráadásul éppen úgy játszik a Balkánnal, mint a latin világgal, a spagetti westernnel, a szörf rockkal, a diszkóval vagy a funkyval. Pont olyan agyasan, mint amilyen kesernyésen és amilyen szórakoztatóan.