"Az underground világából jöttünk és úgy lettünk népszerűek, hogy a populáris kultúrát gúnyoltuk. Egy nap azonban valóra vált a rémálmunk, mivel azzá váltunk, amit korábban parodizáltunk. Elkezdtünk mi is egybeolvadni a popsztárok alkotta tömeggel, de mégsem lettünk a tömegkultúra része és nem is akarunk oda tartozni." A Sergey Mikhalok énekes által alkotott filozófia az oka annak, hogy a Szovjetunió felbomlását követő új világrendben megalakult Lyapis Trubetskoy együttes miért nem akart soha világhírnévre szert tenni a mainstream kultúrában. Pedig a fehérorosz ska-punk kollektívának minden esélye megvolt arra, hogy a tömegek szellemi épülését nagy stadionokban, emberek százezreinek játszva szolgálja. A kilencvenes évek elején a keleti blokk szláv rádiói ontották magukból a kilenctagú Lyapis Trubetskoy által írt slágereket (Yabloni - Almafák, V plat'ye belom - Fehér ruhában, Zelenolazoye taksi - Zöldlámpás taxi, Ti kinula - Kidobtál engem), melyek még mindig népszerűek szláv ajkú testvérnépeink körében. A Lyapis Trubetskoy mégis más utat választott, és folytatta a modern idők fogyasztói kultúráját bíráló alterhadjáratát. Intelligens, életvidám és a művészet mindenek felett álló szabadságát hirdető zenéjük minden tekintélyuralmi formát telibe talál, így nem csoda, hogy a 2007-es Capital albumuk címadó számából készült, diktátorokat gúnyoló videóját a zenekar hazájában betiltották. A Lyapis Trubetskoy munkái ennek ellenére Oroszországtól Portugáliáig rendre nagy elismerést váltanak ki a kritikusokból és nem mellesleg rangos díjakat is begyűjtöttek. Idén nyáron a tizennyolcadik lemezüket tavaly megjelentető művészek a 18. Szigeten kapnak lehetőséget arra, hogy megismerje nevüket az egész világ. Csak rajtuk áll, hogy élnek-e a lehetőséggel.