Goran Bregovic szerb és horvát szülők házasságából született 1950-ben, Szarajevóban. Komolyzenei tanulmányaival felhagyva a hegedűjét gitárra cserélte tizenhat éves korában, és különféle rockzenekarokban (Bestije, Kodeks, Mica – Goran – Zoran) tűnt fel, majd a legendás Bijelo Dugme etnorockzenekar tagja lett. Több mint egy tucat albumot jelentettek meg, míg a jugoszláviai háború közeledtekor fel nem bomlott a zenekar. Bregovic ekkor kezdett filmzenéket írni, filmrendező barátja, Emir Kusturica biztatására. Első közös munkájuk, a Cigányok ideje rögtön az egekbe emelte Bregovic ázsióját: egymást követték felkérései, és olyan világsztárok énekelték dalait, mint Iggy Pop, Scott Walker, Ofra Haza vagy Cesaria Evora. Amit elért, annál többről zeneszerző ritkán álmodik: ma már világszerte, a Balkán örökzöldjeiként terjednek – a Cigányok idejéből, illetve az Undergroundból ismert – Djurdjevdan és Mesecina című dalai. A kilencvenes évek második felétől Bregovic a színházak és az operák világát is bevette: Karmen (With a Happy End) és Margot, egy boldogtalan királyné emlékiratai című színpadi műveit Budapesten is látni lehetett. Utolsó lemeze, a 2009-es Alcohol koncertfelvételeket tartalmaz, részben a Bijelo Dugme slágereinek újrahangszerelésével. A Bregovic-muzsikák forrásai többnyire a menyegzők és a temetések táján kereshetők, erre utal zenekarának a neve is; ugyanakkor igen finom kézzel bánik a Balkán cigányzenéjével: úgy tudja minden ízében emelkedetté tenni, hogy az közben mit sem veszít a hiteléből. A helyi érték és az univerzális távolságtartás és a felhőtlen szórakoztatás közös jellemzői annak a produkciónak, amely 2011-ben is biztos sikerre számíthat a Szigeten.