A Jamiroquai nélkül a kilencvenes években beinduló brit acid jazz hullám előadóit (Incognito, James Taylor Quartet, Galliano és Corduroy) is legalább annyira elfeledte volna a popkulturális emlékezet az új évezredben, mint azt a ballépést, melyet a Brand New Heavies tagjai követtek el 1992-ben. Nevezetesen: nemet mondtak egy Jason Kay nevű vékony hangú fiatalembernek, amikor Jay Ella Ruth helyére énekest kerestek egy meghallgatáson. Tény, a Brand New Heavies N'Dea Davenport hangjával is nagy népszerűségnek örvendett a kilencvenes években, de az általuk elért sikerek nem igazán hasonlíthatóak össze a Jamiroquaiéval. A lemezről-lemezre egyre funkysabbá váló, eredetileg Toby Smith billentyűst, Nick Van Gelder dobost és Wallis Buchanan didgeridoo-játékost tömörítő londoni zenekar Jay Kay vezetésével több mint harmincöt millió albumot adott el 1992-es fennállása óta, valamint olyan megaslágerekkel hívta fel a világ figyelmét az acid jazz-pop mozgalom értékeire, mint a mélynyomóparanoidok félelmeit a táncparketten életrekeltő Deeper Underground, a kilencvenes évek nemzedékének mozgáskultúráját meghatározó Cosmic Girl vagy a szédítő Virtual Insanity, melyből a Massive Attacknek, az UNKLEnak, a Radioheadnek és a Blurnek is videókat gyártó Jonathan Glazer készített kilpet, négy díjat is nyerve ezzel a Jamiroquainak az 1997-es MTV Video Music Awardson. Ugyan Jay Kay és a Jamiroquai Sony kiadóval kötött nyolclemezes szerződése a 2006-ban kiadott kislemezgyűjtemény, a High Times: Singles 1992-2006 megjelenésével lejárt, ennek ellenére a Travelling Without Moving, a Synkronized és a Funky Odyssey alkotói továbbra sem tervezik, hogy más univerzumok kedvéért elhagyják a földi funkszférát. Jay Kay nemrég jelentette be a zenekar több mint fél millió rajongót tömörítő Facebook oldalán, hogy a nyolcadik Jamiroquai album hamarosan elkészül, így idén júliusban a Heineken Balaton Sound közönsége elsők között emelheti majd meg kalapját az acid jazz űrcowboyok legújabb csillagközi teljesítménye előtt.